Literárium: Tompa Andrea-est

05feb.8:00 DU8:00 DULiterárium: Tompa Andrea-est

Mi ez?

Tompa Andrea legutóbbi, ötödik regénye nemcsak az év egyik legjobb című regénye, de igazi, súlyos nagyregény – és nem a hossza miatt. Erdély történetének megrázó, kevéssé ismert eseményei, emberi sorskérdések, drámák, mély, felkavaró érzések és gondolatok, izgalmas történet: nem véletlen, hogy a könyv hatalmas sikert aratott, s hogy népszerűsége azóta is töretlen.

A Sokszor nem halunk meg tehát nem azért nagyregény, mert hatszáz oldalas, hanem mert felvetései egyetemesek: korántsem csak holokauszt- vagy diktatúraregény, de a valaha volt egyik legszebb mű az örökbefogadásról. Tompa Andrea egyik legfontosabb módszere a szövegben a némaság, az elhallgatás; a Sokszor nem halunk meg a hiányok könyve. A történet szintjén a biológiai szülők hiányáé, a kolozsvári, erdélyi zsidóké, a történelmi igazságosságé. Tompa úgy formálja, úgy hajlítja kedvére a nyelvet, ahogyan a filmesek képi eszközökkel tudják szolgálni a hangulatot, egy fullasztó szituációét például szűk szobákban felvett közelikkel. Tompának mindezt a nyelvvel kell megteremtenie, és csodálatos végigkövetni, mennyire jól sikerül neki: a hiány nemcsak a történetben lesz ott, de a mondatok mögött is, a felszín leírásaiban, ami mögött sosem egyértelműen megválaszolható kérdésként mindig ott a mélység, a meg nem magyarázott tettekben, a szavakkal ki nem fejtett dacban. És az élettel meg nem töltött életekben. Súlyos könyv, beszédes elhallgatásokkal teli, súlyos irodalmi est a Müpa Üvegtermében.

//
Andrea Tompa’s most recent novel, her fifth, not only has one of the best titles of the year, it is also a true, weighty Hungarian novel – and not because of its length. This Transylvannian story is a thrilling tale of moving, obscure events, questions of human fate and drama, and disturbing thoughts and sentiments. It is no surprise that the book was a huge hit, and that it its popularity remains undimmed today.

So it is not its 600 pages that make Sokszor nem halunk meg (Often, We Do Not Die) a great book, it is because its observations are universal – even if it is far from a holocaust or dictatorship-themed novel – instead, it is one of the most beautiful works of art about adoption in existence. One of Andrea Tompa’s most important techniques in her prose is silence, suppression; Often, We Do Not Die is a book of absence. A story about the absence of biological parents, the absence of Transylvannian Jews, and the absence of historical justice. Tompa forms and bends the language to her will. Just as filmmakers employ visual devices to create a mood, she evokes, for example, the sense of suffocation by describing cramped rooms filled with pseudo-relatives. Tompa must create all this with language itself, and it is a marvel to observe how adeptly she succeeds in doing so. Absence is not only present in the story itself, but between the lines, and in the surface descriptions, behind which, as a question that can never clearly be answered, the depths are always present, as are the still-unexplained deeds, and the antagonism that remains unexpressed in words. And in the lives that are yet to be filled with life. A weighty book, full of expressive silences, and a weighty literary evening that awaits us at the Glass Hall of Müpa Budapest.

///
A Müpa social media házirendje:
https://www.mupa.hu/kozossegi-mediafeluleteinkre-vonatkozo-szabalyok
https://www.mupa.hu/en/social-media-policies

https://www.facebook.com/events/1417158175812938/

more

Mikor?

(Hétfő) 8:00 DU - 8:00 DU(GMT+01:00)

Hol?

Login required to see the information Login

Comments are closed.