Müpa Filmklub: Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters, 1986)

12feb.7:00 DU7:00 DUMüpa Filmklub: Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters, 1986)

Mi ez?

Remek sport Woody Allent párba állítani azokkal a rendezőkkel, írókkal, akiket parodizál, akiket megidéz vagy akik inspirálták. A Hannah és nővérei esetében magától értődött Ingmar Bergmant emlegetni, aki akkor még javában élt, bár az 1982-es Fanny és Alexander után mozifilmet már nem rendezett. (Ráadásul az egyik szerepet Max von Sydow, Bergman egyik kedvelt színésze alakítja.) Az emlegetés rendben is lenne, hiszen a Fanny és Alexander is családi ünnepekre fűzi fel történetét, de talán mégis meg kellene említeni, hogy a nézőt egészen más érzések borítják el, amikor kijön Bergmanról, illetve Woody Allenről a moziból.

Mert például a jelen film esetében nyilvánvaló, hogy Woody Allen más nézőpontból szemléli a világot. A főbb kérdések – isten, élet, halál – megvannak nála is, de más súllyal esnek a latba. Ebben a történetben Mickey Sachs (Woody Allen) a legmulatságosabb karakter, annak ellenére, hogy egy éven át keresi az élet értelmét. Ellentétben a többiekkel, akik ki-beszerelmesednek egymásba, különféle egyedekkel „kufircolnak” (Lee), a partiszerviztől eljutnak a forgatókönyvírásig (Holly). Még annyira sem súlyos esetek, mint Mickey betegsége, ami nincs, de akár halálos is lehetne. A Hannah és nővérei komoly film. De másképp. Hollywood filmírói rászoktattak bennünket arra, hogy a szerelmi tévelygéseknek előbb-utóbb tragédiává kell csúcsosodniuk. Allen nem ragaszkodik hozzá, hogy vér folyjon a vásznon.
A Hannah és nővérei karaktereit nem valamiféle sorsszerűség hajtja előre a várva várt végzet felé. Woody Allen dramaturgiája hisz a véletlenben. Egy találkozás, egy kutyaütő banda, egy operameghívás… (Kétségtelen, hogy a Michael Caine alakította menő könyvelő azért jobban kedveli a megtervezett véletlent.) Roppant erős és egységes film. Aztán majd elmélkedhetünk arról, hogy ki is írja a történetünket. (És hogy miért nem hagyja ki a kellemetlen részleteket.)

Angol nyelven, magyar felirattal.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

//
It is great sport pairing Woody Allen with the directors and writers he parodies or evokes, or who inspired him. In the case of Hannah and Her Sisters, an obvious link is Ingmar Bergman, who was still in his prime at the time, even though he ceased to direct films after finishing Fanny and Alexander in 1982. (Not to mention that Allen included Max von Sydow, one of Bergman’s favourite actors, in his own casting.) Another connection between the two films is the fact that they centre on family celebrations, even if it is fair to say that they both leave audiences overwhelmed by very different emotions about the respective directors as they exit the cinema.

Because, for example, Hannah and Her Sisters makes it abundantly clear that Allen views the world from a different point of view than Bergman did. Although he too addresses the same core questions of God, life and death, he attaches different weights to them. In this story, Mickey Sachs (played by Allen himself) is the most entertaining character, despite spending a year in search of the meaning of life. This is in contrast to the others, who fall in and out of love with each other, sleep with various individuals (Lee), or move into screenwriting after working as a caterer (Holly). None of these developments are as serious as Mickey’s illness, which, although it does not actually exist, still might prove fatal. Hannah and Her Sisters is a serious film. But in a different way. Hollywood filmmakers have accustomed us to believing that errors in love must sooner or later culminate in tragedy. Allen does not insist on having blood flow on the screen.
The characters in Hannah and Her Sisters are not driven towards their eagerly awaited fates by some kind of hand of destiny. Woody Allen’s dramaturgy believes in chance. An encounter, a hapless gang, an invitation to the opera… (There is no doubt that the cool accountant played by Michael Caine prefers planned coincidences.) This is an extremely strong and unified film. Then later we can reflect on who is writing our story. (And why he doesn’t leave out the unpleasant details.)

In English, with Hungarian subtitles.

The discussions before and after the screening will be conducted in Hungarian.

///
A Müpa social media házirendje:
https://www.mupa.hu/kozossegi-mediafeluleteinkre-vonatkozo-szabalyok
https://www.mupa.hu/en/social-media-policies

https://www.facebook.com/events/280225491553689/

more

Mikor?

(Hétfő) 7:00 DU - 7:00 DU(GMT+01:00)

Hol?

Login required to see the information Login

Comments are closed.