TELT HÁZ // Vers-estek a Müpában: Szabó Lőrinc

29feb.8:00 DU8:00 DUTELT HÁZ // Vers-estek a Müpában: Szabó Lőrinc

Mi ez?

Szabó Lőrinc nyugtalanító, nagy költészetet hagyott ránk, olvasóira, miközben műfordítóként az európai irodalom jelentős alkotóinak sorát szólaltatta meg magyarul. Az est folyamán elhangzó versek és prózarészletek betekintést nyújtanak e páratlan életmű ismert és kevésbé ismert részleteibe, és párbeszédbe is vonnak vele.

Szabó Lőrinc (1900-1957) a huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője. Alkotói pályája bő három évtizedet fog át. Első verseskötete 1922-ben jelent meg Föld, Erdő, Isten címmel. Az általa létrehozott költői nyelv gyökeresen formálta át az Adytól, Babitstól, Kosztolányitól és Füsttől örökölt koncepciókat. Az én és a test viszonya, az önreflexió formái, a testi lét és a szerelem egész nagy szemléleti keretét ugyanúgy átformálta, ahogyan a vers formai sajátosságait is. Megszabadult a lírai nyelv romantikus eredetű díszítettségétől, és rontott rímeivel alkalmassá tette a verset arra, hogy prózaibb közvetlenséggel beszéljen az élet alapeseményeiről. A későbbi kötetek, a Fény, fény, fény (1925) és A Sátán műremekei (1926) kétségessé tették az etikai premisszáit annak a humanista beállítódásnak, amelyet a magyar költészeti hagyomány magától értődő módon hagyományozott tovább egyik nemzedékről a másikra, és amelyet éppen Babits költészete erősített meg, aki Szabó Lőrinc mellett hosszú ideig atyai barátként állt, és aki Szabó Lőrinc számára mindvégig a legfontosabb referenciaszemély maradt. A humanista etika ironikus megtagadása egy Magyarországon szokatlan költői magatartással párosult, amennyiben Szabó Lőrinc számára a költői beszéd nem szolgálta a rokonszenv, a szeretet felébresztését az olvasóban, ahogyan korszakos nemzedéktársánál, József Attilánál, hanem az arrogáns önállítás hangján szólalt meg, ami inkább a francia kultúrában elterjedt. Ez a hangnem aztán a Tücsökzene (1947) verses regényében és A huszonhatodik év (1957) szonettjeiben megenyhül. Mindkét kötetben az emlékezés, a múlt empatikus újraélése, az utóbbiban a gyász érzelemvilága veszi át a főszerepet.

A nagy érdeklődés miatt megismételt est Mácsai Pál páratlan előadásában maradandó élményt kínál a versek szerelmeseinek.

Együttműködő partner: Örkény Színház

//
Lőrinc Szabó left us, his readers, a large, unsettling body of poetry, while as a translator he was able to bring the words of some of the most significant figures in European literature to the Hungarian language. The poems and prose excerpts read at this event will provide a glimpse of both less familiar and better known details of his inimitable life’s work, and will also engage in a dialogue with the same.

Lőrinc Szabó (1900-1957) was one of the most significant poets of 20th century Hungarian literature. His artistic career lasted the best part of three decades. His first volume of poetry, Föld, Erdő, Isten (Earth, Forest, God), was published in 1922. The poetic language he set forth was rooted in concepts he inherited from the Hungarian writers Ady, Babits, Kosztolányi and Füst. Lőrinc Szabó reshaped the conceptual framework of the relationship between self and body, and the methods of self-reflection, bodily existence and love, in much the same way as he reformed the peculiarities of poetic form. He freed himself from the adornment of the lyrical language of Romantic origin, and through the use of broken rhymes he created poetry that spoke about fundamental life events with the directness of prose. His later volumes, Fény, fény, fény (Light, Light, Light, 1925) and A Sátán műremekei (Satan’s Masterpieces, 1926), called into doubt the ethical premises of the humanist attitude that Hungarian poetic tradition had self-reflexively made its own, and that been passed from one generation to the next, and reinforced by the poetry of Babits, who for a long time stood by Lőrinc Szabó as a paternal friend, and remained Szabó’s most important reference point until the end. In Hungary, Szabó’s ironic denial of humanist ethics made for an unusual poetic approach. For Szabó, poetic discourse did not serve to awaken sympathy, or affinity within the reader, like his contemporary and generational peer Attila József, but rather to communicate a voice of arrogant self-assertion that was at the time more widespread in French culture. This tone was later less prominent in his poetic novel Tücsökzene (The Music of Crickets, 1947) and the sonnets of A huszonhatodik év (The Twenty-Sixth Year, 1957). Both volumes focus on remembrance, an empathetic reliving of the past, and, in the latter, the emotional landscapes of mourning.

Back thanks to popular demand, Pál Mácsai’s unrivalled performance promises to be a night to remember for all lovers of poetry.

Cooperating partner: Örkény Theatre

///
A Müpa social media házirendje:
https://www.mupa.hu/kozossegi-mediafeluleteinkre-vonatkozo-szabalyok
https://www.mupa.hu/en/social-media-policies

https://www.facebook.com/events/2666219146876077/

more

Mikor?

(Csütörtök) 8:00 DU - 8:00 DU(GMT+01:00)

Hol?

Login required to see the information Login

Comments are closed.